Nyomtatás 

Mi fán terem a kesu?

A kesu
Legfeljebb 15 m magas, alacsonyan elágazó, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak, a virágok a hajtások végén terebélyes, ernyőszerű virágzatban fejlődnek. Termése: a "kesudió" egymagvú, bab vagy vese alakú, görbült, dióhoz hasonló 1,5-2 cm hosszú csonthéjas termés. Hevítés után a már ehető, gazdag zsiradéktartalmú, sárgásbarna mag dióbélszerű, viszonylag lágy állagú és édeskés ízű.

"Kesualmának" a kocsányból alakult, éréskor erősen megduzzadt, 5-10 cm nagyságú, körte alakú, lágy húsú, lédús, zamatos, édeskésen savanyú, gyümölcsillatú, sárga vagy vörös héjú áltermést nevezzük, ennek csúcsán ül a sokkal kisebb "dió". 

Felhasználása:
A kesudiót pörkölik, utána a csonthéjat eltávolítják. A jóízű, tápláló mag mintegy 45% olajat és 20% fehérjét tartalmaz. Sózva vagy cukrozva fogyasztják, és süteményekbe, édességekbe is bedolgozzák; a kelet-ázsiai konyhában a pörkölt magok zöldségként vagy fűszerként is szerepet kapnak. A magokból jó étolajat préselnek .
A C-vitaminban gazdag, finom kesualmát nyersen gyümölcsként, puhítva zöldségként fogyasztják, lekvár, zselé és szirup is készül belőle. Édeskésen savanyú levéből frissítő italokat, bizonyos vidékeken bort és ecetet is készítenek. Az áltermés héjának olaját a népi gyógyászat szemölcs és tyúkszem ellen alkalmazza, továbbá a termeszhangyák támadása ellen favédő szerként szolgál.
A fa fiatal leveleit és hajtásait zöldségként készítik el.

Fő kesutermesztők:
India, Brazília, Nigéria, Mozambik, Indonézia és Tanzánia.

 

Forrás: Dr. Bernd Nowak / Bettina Schulz: A trópusok gyümölcsei

Iratkozzon fel az ingyenes hírlevelünkre, melyben tájékoztatni fogjuk az új híreinkről, akcióinkról és nyereményjátékainkról!